Olvasási idő: 3 perc
A kisebbségek törekvéseiről és az otthonosság jogának fogalmáról beszélgetett Tusványoson dr. Bethlendi András kisebbségjogász, az MCC erdélyi akadémiai ügyeinek igazgatója és Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő pénteken, július 26-án. A szakembereket Balogh Ákos Gergely szerkesztő, az Informatika a Társadalomért Egyesület munkatársa kérdezte a világ és a Kárpát-medence kisebbségeinek lehetőségeiről és az otthonosság jogának meghatározásáról, bevezetéséről.
A meghívottak először is definiálták a nemzeti, faji és nemi kisebbségek közötti különbségeket. Bethlendi András szerint a nemzeti kisebbségek esetében egyedi a törekvés, hogy fennmaradjanak, és továbbörökítsék identitásukat. Az államoknak háromféle hozzáállásuk lehet a kisebbségekhez: a kulturális diverzitás fenntartása, a politikai stabilitás, területi integritás megőrzése és az emberi méltóság védelme. A nemzeti kisebbségekhez másképp viszonyulnak, hiszen egyedül ez a kategória jelent kockázatot például a politikai stabilitásra, területi integritásra. Schiffer András kifejtette: egy politikai közösséget a nyelv, a kultúra, a történelmi és társadalomtörténeti hagyományok kötik össze. A nemzeti kisebbség azt fejezi ki, hogy a többség mellett vannak olyanok, akik más kódokkal kapcsolódnak az egészhez.
„A közeg, amelyben élünk, kevésbé otthonos amiatt, hogy a kontextus, ami körbevesz, a többségi társadalom rácsodálkozik arra, hogy másképp akarok élni, mint az alapértelmezett román közösség” – mondta el Bethlendi András, az otthonosság meghatározásaként pedig hozzátette: „Attól otthonos valami, hogy természetes, nem szorul magyarázatra. A többségi társadalomnak természetes, hogy nyelvi jogai vannak, és érvényesülnek az országban.” Jogászként felvetette a kérdést, hogy amennyiben elfogadjuk legitim törekvésként, hogy otthonosan érezzük magunkat, az államnak milyen törekvései lehetnek, hogy teljesítse ezt az otthonosságérzetet?
Schiffer András szerint „az otthonosság egy nagyon fontos mérce ahhoz, hogy a kisebbségi jogi szabályozást milyen tartalommal töltik fel.” Nem lehet azonban általánosítani a fogalmat, hiszen az otthonosság mindenhol mást jelenthet, különbözően láthatják az erdélyiek, felvidékiek, kárpátaljaiak, délvidékiek. „Az otthonossághoz való jog nem ragadható meg normatív módon, túlságosan gyorsan változik, hogy mikor mit érzünk annak” – tette hozzá a szakember.
Bethlendi András úgy véli, az otthonossághoz való jogot egyenlő bánásmód elgondolásával lehetne beépíteni a jogba, ez pedig a diszkriminációtilalom és egyenlő mértékű szabadság köré épül. „Az otthonosság koncepciója elkerülte a jogászok figyelmét, mert más dimenziója az egyenlő bánásmódnak” – tette hozzá a kisebbségjogász. A nyelvi jogokkal és nyelvhasználattal kapcsolatban megjegyezte: míg a Mercedes vagy más vállalatok képesek 200 nyelven működtetni a szolgáltatásaikat, addig a román államnak egy idegen nyelv is nehezére esik. Úgy véli, már nem állják meg a helyüket a nyelvhasználat kikerülésére felhozott kifogások, hiszen a technológia nagyon is kéznél van már hozzá. A beszélgetésen elhangzott: „Ha van piaci igény a társadalomban, akkor szolgáltatás is lesz. Ha van igény az anyanyelvhasználatra, arra is lesz megoldás. A ma politikája a holnap joga, nem lehet különválasztani.”
