Transylvania Lectures: Meddig maradhat világnyelv az angol?

Az utóbbi évtizedekben alapvető tényként kezeltük az angol nyelv világszintű dominanciáját, de lehetséges, hogy ez nem lesz mindig így. A spanyol és a mandarin kínai térhódítása, a regionális nyelvi identitások újraéledése és az azonnali fordítástechnológia mind jelentős szempontok lehetnek a változás bekövetkezésében.

Az MCC Transylvania Lectures sorozat május 20-i előadásán dr. Mikołaj Sławkowski-Rode, a Buckinghami Egyetem Humanities Institute vezető kutatója, a Varsói Egyetem Filozófia Karának oktatója filozófiai, nyelvészeti és kultúrtörténeti szempontok szerint vizsgálta meg azokat a történelmi körülményeket, amelyek az angolt világnyelvvé emelték, megkérdőjelezve ezek hosszú távú fenntarthatóságát. Beszélgetőtársa és az esemény moderátora Fugaru-Szőcs Blanka, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar és az MCC Egyetemi Program hallgatója volt.

Mikołaj Sławkowski-Rode szerint magától értetődő a kérdés: miért vált az angol a világ legfontosabb nyelvévé? A választ történelmi és kulturális intézményes kontextusban egyaránt kell keresnünk. Az Brit Birodalomnak, amelyben „a Nap sosem ment le”, az angol nyelv volt az egyik legjelentősebb exportja, így addig nem látott módon volt képes összekötni a világot. Ez a folyamat évszázadokon keresztül tartott, és az ipari forradalomban csúcsosodott ki. Emellett a II. világháború után az Amerikai Egyesült Államok egyre növekvő geopolitikai térnyerése is jelentős tényezővé vált az angol elterjedésében.

És hogy miért nem vesztette el domináns szerepét a Birodalom bukása és a Brexit után? Mivel a legtöbb egykori gyarmaton addigra már széles körben elterjedt az angol, így hosszú és költséges folyamat lett volna áttérni egy másik nyelvre, például a franciára. Emellett az angol idővel vesztett negatív konnotációjából is: az egykori gyarmati országok népei egyre inkább semleges kommunikációs eszközként tekintettek rá.

Sokáig próbálkozott Spanyolország és Franciaország is, hogy saját nyelvük váljon a legelterjedtebbé, ám mégiscsak az angol bizonyult annak, amely az összes kritériumnak megfelelt. Elég könnyen elsajátítható és rugalmas nyelv, amelyen keresztül a nem anyanyelvűek is viszonylag hamar tudnak kommunikálni (megbocsátó a helytelen nyelvtannal, erős akcentussal és rossz kiejtéssel szemben is).  Emellett az elterjedtsége is már önmagában értékessé és vonzóvá teszi a nyelvet, ezért sokan meg akarják tanulni. A meghívott szakember rámutatott, óriási előny számára, hogy akadémiai körökben angolul tud publikálni, hiszen ha anyanyelvén, lengyelül tenné ugyanezt, akkor sokkal szűkebb körhöz jutnának el írásai.

Még egy olyan országban is, mint Kína, számos olyan munkakör létezik, amelyhez elengedhetetlen az angol nyelv ismerete. A repülőtereken például világszerte az angol a közvetítő nyelv, hiszen szükség van egy általános kommunikációs eszközre, amelyet sokan értenek és használni tudnak. A digitális technológia, programozás és popkultúra is mind angolt használnak (az MI és a nyelvi modellek fejlesztésének többsége mind a Szilícium-völgyben, angol nyelven zajlik). Ha a világ le akarna mondani az angolról mint közvetítő nyelvről, az hatalmas átképzést igényelne, és sok területen fejlődési hátrányt is okozhatna.

Léteznek nyelvek, amelyeket egy ország vezetősége és a hatalmon levők erőltetnek az emberekre, hiszen a nyelv nélkül szinte lehetetlen az érvényesülés (ez egy felülről irányított folyamat). Ilyen volt például a latin, amely hosszú ideig elengedhetetlen volt a Római Birodalomnak köszönhetően. Más nyelvek ezzel szemben azért terjednek el, mert elérhetők, praktikusak és hasznosak, ezért az emberek önszántukból tanulják meg őket. Ez alulról építkező folyamat. „Az angol mindkét kategóriát kipipálja” – magyarázta Mikołaj Sławkowski-Rode.

Mindezek mellett azonban már érzékelhető egy olyan tendencia is, amely csökkentheti az angol nyelv használatának és fontosságának kizárólagosságát. Ebben jelentős szerepet játszanak a mesterséges intelligencián alapuló nyelvi modellek és az azonnali fordítástechnológiák. Az angolszász országok lakossága összességében sem teszi ki az angolul beszélők teljes számát, ezért ezek a technológiák fontos hidat képezhetnek nemzetek és emberek között.

Fugaru-Szőcs Blanka arra is rákérdezett, hogy mennyiben vezetne gazdagabb kulturális kifejezéshez és kapcsolatokhoz, ha az angol megosztaná világnyelvi státuszát más nyelvekkel. Mikołaj Sławkowski-Rodeszerint a világ elangolosodása óta minden homogénebbé vált. „Régebben, ha vonaton utaztunk Európán keresztül, és kinéztünk az ablakon, tudhattuk, hogy Lengyelországban vagy Németországban járunk” – tette hozzá. Ez manapság már nincs feltétlenül így, ez pedig a nyugati angolszász technológiák és kultúra exportjának eredménye. Az igazságos nyelvi eloszlás ezt kiküszöbölhetné, ám magával hozná a kérdést: mi értelme van ennek, ha nincs tudomásunk egymásról?

Nem kell attól tartani, hogy az angol minden más nemzeti nyelvet elnyom: az utóbbi években Krasznahorkai László és a lengyel Olga Tokarczuk is részesült irodalmi Nobel-díjban.  Feltételezhető azonban, hogy a bírálók nem eredeti nyelven, hanem angol fordításban olvasták ezen írók műveit – ez is illusztrálja, hogy milyen közösségkovácsoló ereje lehet egy világnyelvnek. Ha elveszítenénk az angolt, a művészet, ipar, technológia és minden más visszaszorulna egy sokkal kisebb lokális színtérre.