MCC Lounge: Sci-fi vagy valóság – Lehet-e Kolozsvár olimpiai város?

Az olimpiai játékok globális népszerűséget és presztízst hoznak a szervező városnak, de óriási munkával és komoly gazdasági terhekkel járnak. A legutóbbi párizsi és előző olimpiákra visszatekintve dr. Clément Lopez szociológus, a párizsi Saclay Egyetem vendégoktatója, Gyarmati Ferenc birkózóbíró és dr. Rácz Béla-Gergely közgazdász, a BBTE adjunktusa elemezték az megaesemény hatásait, Péter István volt sportmenedzser, az MCC munkatársa moderálásával.

Párizs mint jó példa?

A párizsi olimpia egész Franciaország projektje volt, nem csak a fővárosé – mutatott rá dr. Clément Lopez a legutóbbi játékok sikerének egyik titkára. A szociológus a Seine-Saint-Denis-i önkormányzat olimpiáért felelős projektvezetőjeként kutatta a játékok hatásait. A Párizs melletti kis megye a régió legsűrűbben lakott és egyik legszegényebb területe, ezért különösen fontos volt szociális szempontból is előnyös, fenntartható és befogadó közeget építeni, amely az olimpia után is hasznára válik a helyieknek. Az olimpiai falu építése egyben városrehabilitációs projekt is: teljesen új negyedet hoztak létre, amely az esemény után is használható, emelheti a környéken az életszínvonalat, és sikerült fenntartható, maradandó infrastruktúrát teremteni. „A legnagyobb veszély most a dzsentrifikáció. Különös figyelmet igényel, hogy az új, vonzó negyed miatt a szegényebb réteg ne szoruljon ki a környékről” – fejtette ki az előadó, aki a Francia Kulturális Központ közreműködésével jött el Kolozsvárra.

Párizsnak egyik legnagyobb előnye az volt, hogy az infrastruktúra nagy része már adott volt, nem kellett a nagy létesítményeket építeni, könnyebb volt a szervezés, és csökkenthették a kiadásokat. A versenyhelyszínek is közel voltak egymáshoz, könnyen lehetett köztük közlekedni, a főváros pedig a legszebb arcát mutatta a látogatóknak. „Máskor a helyiek mindig szidják a közlekedést. Kérdezték is az emberek, hogy miért ne lehetne mindig ilyen” – jegyezte meg Clément Lopez. A szociológus hangsúlyozta, komoly politikai és diplomáciai harcok folytak, hogy Párizs lehessen az olimpia házigazdája, a háttérben erős geopolitikai okok húzódtak, és nagy szerepe volt a francia politikusok egyéni munkájának is a diplomáciai színtéren.

A jövőre nézve fontos lenne bevonni a sportklubokat, szervezeteket, hogy a helyiekkel közösen lakják be az olimpián használt épületeket. Nagy vita folyik Franciaországban arról, hogy az olimpia hatására a gyerekek új sportok iránt fognak érdeklődni, és megnő a lelkesedésük, de jelenleg nincs meg a megfelelő intézményrendszer, amely befogadhatná őket. „Fel kell készülni az esemény utáni helyzetre. Ha ezt a kérdést a lejárta után tűzzük napirendre, már túl késő” – hangsúlyozta Clément Lopez, aki úgy véli, a sportot eszközként kell használni közpolitikai célokra, az oktatás és inklúzió támogatására, hogy az olimpiai játékok mindenhol hasznot hozzanak a helyieknek.

Gyarmati Ferenc birkózóbíró három olimpián vett részt, és úgy látta, a párizsi volt a legjobban megszervezve, mivel megvolt a szükséges alap, az infrastruktúra az esemény befogadásához. A szervezők nagyon felkészülten várták őket, a közlekedés gördülékenyen ment, és végig biztonságban érezték magukat, nem tartottak terrortámadástól.

Veszteségesek az olimpiák. Nem mehet így tovább

„Az olimpiai játékok egyre többe kerülnek. A közgazdászok szerint nem fenntartható ez az irány, és csökkenteni kell a költségeket, ha a jövőre nézve a társadalom számára hasznot hozó eseményt akarnak szervezni” – hangsúlyozta dr. Rácz Béla-Gergely közgazdász, a BBTE adjunktusa. A szakember rámutatott, hogy míg a kiadásokat könnyű számszerűsíteni, a hozadékot sokkal nehezebb mérni. „Ha meg is vannak az anyagi források, figyelni kell a fenntarthatóságra, és úgy megépíteni az infrastruktúrát, hogy utána is használni lehessen. Ezt nehezebb egy kisebb városban megvalósítani. Párizsnak megvoltak a forrásai és ereje, hogy megszervezze az olimpiát, és hatalmas erőfeszítéseket tettek, hogy csökkentsék a kiadásokat” – részletezte Rácz Béla.

A közgazdász érdekességként kiemelte: a legkisebb olimpiai város eddig Helsinki volt 1952-ben, ma is csupán 600 ezer lakosa van. Azóta 2 millió alatti város nem rendezett olimpiát. A párizsi a 6. legdrágább olimpia volt, de a kiadásokat relatívan is meg kell vizsgálni. Egy gazdag országnak a most elköltött 9 milliárd euró kevésbé megterhelő, mint egy szegényebb államnak 5 milliárd. Ehhez képest Kolozsvár teljes idei költségvetése 800 millió euró körül forog.

Mindezek tudatában lehetne-e Kolozsvár olimpiai város?

A meghívottak és a közönség együtt mosolyogtak az elképzelésen. Rácz Béla szerint szinte lehetetlen kelet-európai országoknak egy olimpia befogadása, mert nem térül meg, és hatalmas terhekkel járna. „Előbb a közszolgáltatásokat kell kiépíteni, és utána tárgyalhatunk róla” – hangsúlyozta.

Gyarmati Ferenc rámutatott, ehhez új reptér, új utak, megfelelő közszállítás és rengeteg épület kellene még, amire Kolozsvárnak nincs meg a kapacitása. Az az új trend, hogy a különböző városok közösen szerveznek nagyobb sporteseményeket, talán ezen a vonalon lehetne elindulni. Clément Lopez is arra hívta fel a figyelmet, hogy fejlődik a társszervezés koncepciója, több város vagy akár országok is összefognak, és együtt dolgoznak egy-egy sportesemény szervezésén. A szociológus kifejtette: „Lehet fikció, hogy Kolozsvár olimpiát szervezzen, de miért ne lehetne társszervező egyéb nagy sporteseményeknél. Persze ha érdekében állt ezt tenni, és mindez a helyi lakosok javára válna.”