Olvasási idő: 4 perc
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) idén is színvonalas programokkal gazdagítja a VIBE Fesztivál kínálatát. A Koli Kanapé és a Koli Oázis helyszíneken az érdeklődők olyan aktuális témákat vizsgáltak meg különböző szemszögekből, mint az oktatás jövője, a szólásszabadság kihívásai, valamint a személyes biztonság kérdései.
Nemzetközi meghívottként Tasleem Mulhall brit-jemeni művész, emberjogi aktivista osztotta meg inspiráló történetét a hallgatósággal. A beszélgetésen Bárdos Anna, az MCC Egyetemi Programjának diákja kérdezte tapasztalatairól az előadót. A jemeni származású Tasleem Mulhall tizenöt éves korában került Angliába, ahova elkísérték felnőtté válásának traumatikus élményei, hiszen szülőföldjén szemtanúja volt a nők mindennapi leigázásának, háborús körülményeknek és elnyomásnak. Ő az első brit-jemeni női művész, akit nemzetközileg is nagy tehetségű alkotóként ismernek el, kihívást jelentő munkáit pedig a világ legbefolyásosabb galériáiban állítják ki. A Maros-parti beszélgetésen őszintén mesélt gyerekkoráról, a rendszerrel való szembeszállásról, az elszenvedett bántalmazásokról és arról, ahogyan mindez kihatott életére, munkásságára.
Aktivistaként erőteljesen felszólal a gyermekházasságok ellen, és bevallotta, különösen büszke arra, hogy az Egyesült Királyságban az ő tevékenysége adta meg a szikrát ahhoz, hogy törvényesen is 16-ról 18 évre emelték a házasságkötés szükséges életkorát. Művészi karrierje mellett menekülttáborokban is dolgozott, illetve értelmi sérült emberekkel foglalkozott. Tasleem Mulhall bevallotta, tizenéves hajléktalan lányként nem hitte volna el, hogy valaha ennyire kiteljesedhet az élete, így óriási hálával tekint a helyzetére. Túlélő harcosként tekint magára, de nem hibáztatja a szüleit vagy a kultúráját a múlt eseményei miatt. Sosem adja fel a reményt, hogy a szülőhazájában is javulni fog a helyzet. Ő az első nagy jemeni aktivista, de reméli, hogy nem az utolsó.
A délután folyamán Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő, katonai közelharcoktató és hivatásos testőr a Felforrt az agyvized? Üss, vagy fuss! című előadáson részletesen elemezte a támadók típusait, motivációit, az áldozatkiválasztás folyamatait, valamint a mentális felkészültség fontosságát is hangsúlyozta. A szakértő rávilágított arra a meglepő tényre, hogy a támadások 80 százaléka nem idegenektől, hanem ismerősöktől érkezik.
A helyszínen gyakorlati cseleket is mutatott, szemléltetve néhány önvédelmi technikát, ám kiemelte, ezeket legalább 3000 alkalommal kellene begyakorolni ahhoz, hogy készségszintű, azonnali válaszokká váljanak. A meghívottat és közönséget Kató Balázs, az MCC Egyetemi Programjának kolozsvári hallgatója köszöntötte.
A Költői kérdés: megöli-e a kreativitást az iskola? címmel szervezett panelbeszélgetésen dr. Constantinovits Milán, az MCC szakmai főigazgató-helyettese, dr. Puskás Attila, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanára és Lőrincz István-Zoltán, a WEDAS marketingvezetője osztották meg gondolataikat a témáról. A kreativitás és az oktatás viszonyáról a meghívottakat Nagy Bettina, az MCC Középiskolás Programjának marosvásárhelyi diákja kérdezte.
A szakértők egyetértettek abban, hogy az iskolának nemcsak ismereteket kell átadnia, hanem aktívan támogatnia kell a diákok kreativitásának fejlődését is. Hangsúlyozták, hogy ez egy összetett folyamat, amely az oktatási intézmények, a családok és a tágabb társadalmi környezet szoros együttműködését igényli. A digitális kor kihívásaira reagálva kiemelték a belső képalkotás és kreativitás megőrzésének fontosságát, különösen az olvasás, szóbeliség és történetmesélés által.
Puskás Attila szerint az oktatási rendszer újragondolására van szükség, beleértve az iskolák berendezésének átalakítását, az oktatási formák és a tanárok képzését tekintve. Constantinovits Milán a tanárok kreatív potenciáljának felszabadítását javasolta. A beszélgetés végén felmerült az értékelési rendszer átalakításának gondolata is, ahol a jegyrendszer helyett a folyamatos, személyre szabott értékelés kerülhetne előtérbe.
