Ki vigyáz a pedagógusokra? – Pedagóguskonferenciák Nagyváradon és Szatmárnémetiben

A pedagógusi hivatás egyszerre szép és rendkívül felelősségteljes: a mindennapokat átszövi a folyamatos leterheltség, az állandó megújulás kihívása, valamint a diákok fejlődéséért vállalt felelősség súlya. A folyamatosan változó oktatási környezet kihívásai nem ritkán testi-lelki kimerültséghez, stresszhez, sőt kiégéshez is vezethetnek. A konferencia céljául tűzte ki, hogy a kihívások puszta feltárásán túl kézzelfogható válaszokat is nyújtson a tanárok számára.

Az események vendégelőadója Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs és PR- vezetője volt. A konferencia további meghívott szakemberei: dr. Balla Annamária pszichológus, Jakab Gábor középiskolai társadalomtudomány-tanár, Kocsis Kincső Hanna, az MCC Fiatal Tehetség Program munkatársa, Lepedus István tréner, tanácsadó és közösségépítő szakember, Pénzes Ottó pedagógus, író és iskolaigazgató, dr. Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója, oktatáskutató, Sopoian Renata-Réka pedagógus és pszichológus, valamint Szejke Ottilia tanító, kisebbségi óvodai és elemi oktatásért felelős tanfelügyelő.

Az esemény Győrfi Pál előadásával kezdődött, amelyben arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi határozza meg boldogságunkat, miként őrizhetjük meg a testi és lelki egyensúlyt, valamint hogyan érthetjük meg a lélek és a test közötti összefüggéseket, hiszen a testi fájdalmak gyakran belső, lelki folyamatokból fakadnak. Győrfi Pál szerint a legfontosabb, hogy fokozottan figyeljünk oda a testi egészségünkre, a rendszeres mozgásra és a korlátozott képernyőhasználatra, mert csak ép testben tud ép maradni a lélek.

A programot mindkét városban egy tartalmas kerekasztal-beszélgetés követte, melynek felvezetőjeként Nagyváradon dr. Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézet igazgatója tartott nemzetközi kitekintést arról, hogy milyen jó gyakorlatok, stratégiák vannak a pedagógusok testi-lelki jóllétének megőrzésére. A kerekasztal-beszélgetések során a résztvevők hangsúlyozták, hogy a tanári hivatás hosszú távon csak akkor fenntartható, ha a pedagógus figyelmet fordít saját egészségére is. Az eszmecsere egyik fontos gondolata volt, hogy a kiégés szempontjából a legveszélyesebb a köztes állapot: amikor a probléma még nem klinikai súlyosságú, de a folyamat már előrehaladott, és a mindennapi működésre is hatással van.

Szó esett arról is, hogy az iskolai közösségeknek és intézményeknek milyen szerepük lehet a támogató, biztonságos munkakörnyezet kialakításában. A résztvevők gyakorlati stratégiákat és személyes tapasztalatokat is megosztottak a határhúzás fontosságáról és az önreflexió szerepéről. Mindkét beszélgetés során a szakértők egyetértettek abban, hogy a pedagógus csak akkor tud hitelesen és hosszú távon másokra figyelni, ha elsősorban saját magára vigyáz.