Olvasási idő: 3 perc
Különleges, interaktív estekkel idézték meg a márciusi ifjak szellemét Szatmárnémetiben és Nagyváradon március 12-én és 13-án. A két helyszín eltérő hangulatot kínált, ám a cél közös volt: közelebb hozni a közönséghez nemcsak a forradalom jól ismert eseményeit, hanem a korszak fiataljainak személyes történeteit, mindennapjait és emberi arcát is.
Szatmárnémetiben az Északi Színház adott otthont az eseménynek, míg Nagyváradon a nemrég felújított MCC képzési központ szolgált helyszínül. Az estek során a hangsúly nem a tankönyvi történelem felidézésén volt, hanem azon, hogy a résztvevők új perspektívából ismerhessék meg a márciusi ifjakat.
Az est házigazdája Bene Zoltán József Attila-díjas író, a Szeged folyóirat főszerkesztője volt, aki lebilincselő előadásában számos meglepő részletet osztott meg a korszak szereplőiről. A hallgatóság például megtudhatta, hogy Petőfi Sándor nemcsak a forradalom ikonikus költője volt, hanem lelkes biliárdjátékos és szenvedélyes kávéfogyasztó is. Ugyanakkor szó esett arról is, hogy öntörvényű és radikális személyisége miatt nem örvendett osztatlan népszerűségnek sem a politikai, sem a katonai körökben. Bene kitért Petőfi és Jókai Mór kapcsolatának feszültségeire is, ezzel árnyalva a korszak irodalmi és baráti viszonyairól alkotott képet.
Az előadás nem ragadt le a legismertebb nevek bemutatásánál: a közönség olyan kevésbé emlegetett alakokkal is megismerkedhetett, mint Vasvári Pál, Irinyi József, Irányi Dániel, Degré Alajos, Bulyovszky Gyula, Vajda János vagy Vidáts János. Ezáltal egy sokszínű, élő közösség képe rajzolódott ki, amely a forradalom hátterében állt.
A történelmi tények mellett számos anekdota is színesítette az esteket. Kiderült például, hogy Ágai Adolf azért maradt le a Nemzeti dal elszavalásáról, mert nem tudta kifizetni a hídpénzt, de az is szóba került, hogy a márciusi ifjak közül ki lett később Garibaldi testőre, illetve ki került kapcsolatba a „funtineli boszorkány” világával.
A nagyváradi esemény különleges atmoszférájáról az Ady Endre Líceum 9. B osztályos diákjai gondoskodtak. A Pilvax kávéház hangulatát idézték meg: régi porcelánok, gyertyatartók, csipketerítők és korhű bútorok között elevenedett meg a reformkori társasági élet. A diákok pincérként szolgálták fel a kávét és süteményeket, így a résztvevők nemcsak hallgatói, hanem részesei is lehettek az élménynek.
A rendhagyó program valódi időutazássá vált: a márciusi ifjak nem csupán történelmi hősökként, hanem hús-vér emberekként jelentek meg a közönség előtt, saját szokásokkal, gyengeségekkel és szenvedélyekkel. Az esemény méltó része volt az MCC márciusi programsorozatának, amely a megújulás jegyében kínált tartalmas, élményszerű kulturális alkalmakat.
