Olvasási idő: 3 perc
„A kultúra minden, ami minket körülvesz. Nem lehet bezárni egy múzeumba” – fogalmazott Tősér Ádám filmrendező a Kié a kultúra? című, MCC által szervezett beszélgetésen csütörtökön, július 25-én Tusványoson. Beszélgetőtársaként Megadja Gábor, a Századvég Alapítvány kutatóintézeti igazgatója és Kacsoh Dániel, a mandiner.hu főszerkesztő-helyettese fejtette ki véleményét a kultúra fogalmáról a Mátyás király udvarban.
Megadja Gábor szerint a kultúrát értelmezhetjük kiterjesztett módon: jelen van a mindennapi életben a kapcsolatainktól a sporton át a földművelésig mindenben, ami az ember által alkotott világhoz tartozik. És hogy kié a kultúra? Tősér Ádám szerint mindenkié, hiszen mind képviselünk és befogadunk egy kultúrát. Visszatekintett a kommunizmus időszakára, amikor megpróbálták gyökeresen átalakítani a kultúránkat, agresszívan támadták nemcsak a filmeket és az irodalmat, de az öltözködést, ünnepeket, mindennapokat is. „Lesöpörtek minden addigit, és mást építettek a helyébe. A rendszerváltozásig a szovjet irányítás alatt álló magyar emberek határozták meg ezeket a dolgokat, és utána senki nem próbálta meg visszarendezni. A kulturális élet nem volt sokszínű. Bátortalanul nyúltak hozzá, hogy felszabadítsák a megszálás alól” – fejtette ki véleményét a filmrendező. Megadja Gábor még távolabb nyúlt a történelemben: „A felvilágosodás és francia forradalom óta van egy olyan törekvés, hogy a meglévő kultúrát átformálják valamilyen ideológia nevében.”
Tősér Ádám szerint napjainkban valójában kenyérharc van, nem kultúrharc, mivel sokkal több ember akar a művészetekből megélni, mint amit a művészetek el tudnak tartani, ezért harc folyik a forrásokért. Az általa rendezett Blokád című filmmel kapcsolatban elmondta, hidat alkot a jobb- és baloldal, de a generációk között is. Összeköti azokat, akik megélték a filmben feldolgozott időszakot, a rendszerváltást és a taxisblokád eseményeit a fiatalokkal, akik nem tudják, mi történt abban az időben. A filmrendező szerint problémás, ha egy művész beleszól a napi politikába: „A műveivel állást foglalhat, de a létrehozott műveknek hitelesnek kell lenniük tíz év múlva is.” Úgy véli, a napi sajtóban pörög tovább a tartalom, de egy műalkotásban jóval átgondoltabbnak kell lenni, nem szabad a politikát belekeverni. Egy mozgóképnek jó példát kell mutatnia, a kultúra pedig össze kell, hogy kösse az embereket, ellentétes oldalon állókat is, közös ügyeinkről és kibeszéletlen témákról kellene beszélnie.
Megadja Gábor egyetértett ezzel az állásponttal. Kijelentette: „Fogyasztóként nem arra vagyok kíváncsi, hogy a kulturális termék nevelni akar. Ha bemutat dilemmákat, létező konfliktusokat és problémákat, értékes dolog. Ha azt veszem észre, hogy direkt üzeneteket közvetítenek, az emberek többsége tolakodásnak fogja érezni.” Az igazgató továbbá megjegyezte: Shakespeare korában nem létezett még a konzervatív jelző, és ma sem az határozza meg az értékét, hogy címkézzük.