Olvasási idő: 6 perc

Mennyire természetes, hogy gyanakvóak legyünk idegenekkel és számunkra furcsa szokásaikkal szemben? És az, hogy egész embercsoportok ellenségesen viszonyulnak egymáshoz? A másság és a tudatlanság lenne a probléma forrása? Ilyen és ehhez hasonló témákat dolgoztak fel vendégeink a április 12-én Kolozsváron megrendezett Transylvania Lectures előadáson.

Az esemény meghívott előadója, dr. Farhad Dalal brit pszichoanalitikus és csoportelemző több évtizedes szakmai múlttal rendelkezik, mely során egyénekkel, csoportokkal és szervezetekkel is dolgozott. Nagy-Britanniában és nemzetközi színtéren is tevékenykedő író, oktató és előadó. Eddigi pályafutása alatt négy könyvejelent meg: Taking the Group Seriously, Race, Colour and the Processes of of Racialisation, Thought Paralysis: The Virtues of Discrimination és CBT: The Cognitive Behavioral Tsunami: Managerialism, Politics and the Corruption of Science. Beszélgetőtársa dr. Anca Simionca volt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének oktatója, a Szociológia és Szociális Munka Kar dékánhelyettese.

Farhad Dalal és Anca Simionca a fent említett témákon kívül arra is kitértek, hogy az emberi csoportosulások nem csupán maguktól alakulnak ki, hanem mesterségesen hozzák létre őket. Ezen felül azt is fejtegették, hogy a hatalmi viszonyok miként befolyásolják ezt a folyamatot. Vendégeinket Kató Balázs, az MCC Egyetemi Programjának diákja mutatta be, majd kezdetét vette szakértőik beszélgetése.

Farhad Dalal két különböző megközelítést ismertetett a közönséggel az előadás elején, melyek keretet adnak elméleteinek. Elsősorban a multikulturalizmus elvét hozta fel, amely az 1960-70-es években alakult ki, és amely szerint az emberek tudatlanságuk miatt utasították el az idegeneket, és féltek a tőlük eltérő emberektől. A multikulturalizmus elve szerint tanítás útján érhetjük el azt, hogy az emberek ne féljenek egymástól – ha megértjük és megismerjük egymást, könnyebben lépünk az elfogadás útjára, hiszen különbözőek, de egyenlők vagyunk, minden külső és belső eltérésünkkel együtt. A multikulturalista megközelítés az egyén tudatos szinten történő oktatásában látja a megoldást.

Ezzel szemben a pszichoanalitikus megközelítés nem a tudatlanságban, hanem a pszichológiai síkon történő folyamatokban látja a problémát. Az egyén fél valamitől vagy dühöt érez (ez történhet tudatosan, de általában tudattalan folyamatról van szó), a negatív érzelmeket pedig egy ismert emberre vagy csoportra vetíti ki. Máson keresztül éli meg dühét vagy félelmét, így könnyen elhiteti magával, hogy a másik személy félelmetes és veszélyes – ez az elmélet az egyéni ellenségeskedés magyarázata. A pszichoanalitikus megközelítés a terápiát ajánlja megoldásként, amely tudatalatti változásokat hozhat létre az érintetteknél.

Farhad Dalal azonban amellett érvel, hogy ellenséges és kirekesztő attitűdjeink javítását nem feltétlenül a jobb oktatással vagy a terápián való részvétellel fogjuk elérni. Bár ezek is jelentős faktorok, szerinte a fő problémát a hatalom és a hatalmi játszmák jelentik. Akkor tudunk jelentős javulást elérni, ha képesek vagyunk a társadalom hatalmi felépítésén változtatni. Az előadó szerint minden esetben vannak hasonlóságok a látszólag teljesen különböző emberek között is. Egy új ember megjelenésére adott válaszunk gyakran a szocioökonómiai kontextustól függ: ha például egyedül vagyunk otthon, és valaki bekopog az ajtón, nemünk, korunk vagy lakhelyünk is meghatározhatja érzelmi reakciónkat.

A valahova tartozás vágya természetes az emberekben, a csoportosulásokat azonban mesterségesen alakítják ki: hasonlóságaink és különbségeink szerint kategorizáljuk egymást, így kialakul a „mi” és a „mások” csoportja. A negatív kiindulási pont miatt a csoportok közti távolság egyre nő, a saját közösségünket jónak, másokét rossznak tartjuk. Ha egy negatív jellemzőt veszünk észre valakiben, gyakran az egész csoportra rávetítjük a tulajdonságot – így születnek a sztereotípiák, és akár egy egész népet lustának, butának vagy veszélyesnek tekinthetünk.

Bár a csoportosulások leginkább csak megérzéseken alapulnak, létrejöttük után valós pszichoszociális szerkezetekké válnak, és ez jelentősen befolyásolja világlátásunkat.  Például ha egy katona a mi oldalunkon áll, bátor hősként tekintünk rá, az ellenfél emberei viszont agresszorok és gyilkosok. A saját csoportunkat mindig pozitív fényben tüntetjük fel, eltörpítve negatív tulajdonságainkat, míg ennek teljes ellentétét tesszük a másik csoport tagjaival. Az erősebb csoport irányíthatja az információt, és ha sikerrel jár, létrehozhat egy új pszichológiai realitást. „Az elnyomott csoport tagjai idővel elkezdik magukévá tenni azon negatív tulajdonságokat, amelyekkel megbélyegezte őket a hatalmon levő csoport, ezáltal erősítve az elnyomókat” – mondta el a szakember.

Arra a kérdésre, hogy mit tehetünk a csoportok közti béke és megértés érdekében, Farhad Dalal azt felelte, hogy a hatalmon levő rétegek megújítására lenne szükség: az aktivizmusban és a felszólalásban látja a megoldást. Lehetséges, hogy a hatalmi pozícióban levők azt mondják, hogy egyetértenek a multikulturalizmus és liberalizmus lelkületével, de a gyakorlatban nem akarják sem feladni, sem megosztani hatalmukat és befolyásukat. Azt is hasznosnak tekinti, ha valaki nemzetközi csereprogramokon vesz részt, hiszen ilyenkor az egyén egy új, számára ismeretlen környezetbe csöppen, ahol saját bőrén tapasztalhatja meg, a változatosságot, sőt esetenként a diszkriminációt is.

Dr. Farhad Dalal erdélyi látogatásán Csíkszeredában dr. Gergely Orsolya szociológussal, Sapientia EMTE oktatójával, Sepsiszentgyörgyön pedig Knop Ildikóval, a Sepsi Helyi Akciócsoport Egyesület munkatársával beszélgetett hasonló kérdésekről.