Olvasási idő: 4 perc
Különleges filmvetítéssorozattal idézték meg Jókai Mór szellemi örökségét Erdélyben és a Partiumban. A 200 éve született író életművét középpontba állító eseménysorozat négy állomáson – Aradon, Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Temesváron – várta az érdeklődőket, akik egy rendhagyó dokumentumfilmen keresztül ismerhették meg a „magyar irodalom csatáraként” is emlegetett szerzőt.
Maksay Ágnes és László Loránd alkotása friss és közérthető filmes nyelven közelíti meg Jókai világát. A film nemcsak a szerző köré épült sztereotípiákat árnyalja, hanem több tabut is megkérdőjelez, miközben bemutatja, milyen meghatározó hatással voltak Jókai Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban szerzett élményei a magyar irodalom és színház modernizálására. Nem véletlen, hogy műveit gyakran „korának Netflixeként” emlegetik: történetei ma is képesek megszólítani a közönséget.
A film narratívájában T. Szabó Levente irodalomtörténész vezeti végig a nézőket azokon a helyszíneken, amelyek egykor inspirálták az írót. A dokumentumfilm nemcsak múltidézés, hanem gondolatkísérlet is: arra keresi a választ, vajon mit látna Jókai, ha ma járna köztünk. Az alkotás nemcsak páratlan felvételeivel és Selmeczi György zenéjével nyűgözi le a nézőt, tartalmilag is hallatlanul izgalmas, megközelítésében is újat hoz. Az irodalomtörténeti narratíva a megszokott Budapest-központúság felől a regionális történetmesélés felé fordul, ezzel pedig a helyi befogadást az ismerősség érzésén keresztül segíti elő.
Jókai új arca: közéleti személyiség, befolyásos politikus, aki tudatosan és hatékonyan kapcsolja össze politikai pályáját irodalmi ambícióival. E két terület pedig nem egymástól elkülönülve működik, hanem kölcsönösen erősíti egymást. Akár a 19. század zöld aktivistájaként is tekinthetünk rá: írásaiban és publicisztikájában érzékenyen reagált a természet és az ember viszonyára, ami különösen érdekes párhuzamot mutat a mai ökológiai aggodalmakkal. Bizonyos értelemben korának „netflixes” vagy „hollywoodi” producere volt: regényeit tudatosan a közönség igényeire szabva írta, figyelve arra, milyen történetek ragadják meg az olvasók képzeletét. A színházi világban is hasonló stratégia érvényesült. Színpadi műveit gyakran felesége, a kor ünnepelt színésznője, Laborfalvi Róza számára írta. Az előadások során a színésznő karizmája és sikere tovább erősítette a „nagy Jókai” kultuszát.
A parajdi sóbányában készült felvételek történeti értéke rendkívüli: az elkészítést követő órákban kezdték meg a terület evakuálását, majd a bánya bezárását. Így a képek szó szerint az utolsó pillanatban örökítették meg a rombolás előtti állapotokat.
A vetítéseket minden helyszínen beszélgetések követték, amelyek során az alkotók és a moderátorok – Bilibok Apollónia, Gnandt-Márkus Éva, Szűcs László és Pálfi Kinga – a film kulisszatitkaiba is betekintést engedtek. Szó esett a címválasztásról, a forgatás során kimaradt helyszínekről, a zenei világról, valamint a mesterséges intelligencia szerepéről is az alkotási folyamatban. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az ilyen jellegű feldolgozásoknak az oktatásban is fontos szerepük lehet, hiszen a klasszikus irodalom csak akkor maradhat élő, ha új formákon keresztül is képes megszólítani a fiatalokat.
A programsorozat több intézmény együttműködésével valósult meg: a Bolyai János Szakkollégium, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Szatmár Megyei Könyvtár is partnerként járult hozzá az esemény sikeréhez.
