Olvasási idő: 4 perc

Különleges, kihelyezett klubdélutánon gyarapíthatták tudásukat az MCC veresszéki képzési központjában a Középiskolás Program diákjai április 29–30-án. A rövid kiruccanáson jutalomként vehetett részt az MCC csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi központjának 7-7 KP-s diákja, akik ebben a tanévben a legaktívabbak voltak a klubdélutánokon.

A veresszéki MCC-központban szerzett élményekről Szabó Zsuzsanna, a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium 11. osztályos tanulója írt beszámolót:

Veresszék az a mesebeli hely, ahol mi, 14 kiválasztott KP-s diák (és a kísérőink) tölthettünk el egy csodálatos és tartalmas napot. A hely már érkezésnél magával ragadott mindenkit, úgy hatott ránk, mint egy más világ, ahol nem zavar senki és semmi, csak mi létezünk és a természet. Egyszerű és nagyszerű volt minden, a hely a maga otthonosságával, szépségével, esztétikus kialakításával kellőképp lenyűgözött.

Regisztráció után elfoglaltuk a szobáink és egy hazai ízekben gazdag ebédet fogyaszthattunk el, majd volt egy kis időnk kipihenni az utazás fáradalmait. Többen olvasni kezdtek a zöld fű ölelésében, mások ismerkedtek, barátkoztak, néhányan csak leültek kis csoportokban, és befogadták a napsugarakat. Ezt követte egy színes és érdekes, interaktív előadás Kájoni János életútjáról, majd sor került (talán mindenki kedvencére) a könyvkötés workshopra. Kádár Kincső volt a tevékenység vezetője, aki nagy türelemmel és bátorítással kísérte végig a munkánkat, a lépéseket persze aprólékosan előre megmutatta nekünk. A tevékenység nagyon hangulatosan és vidáman telt el, mindenki a legnagyobb kreativitással alkotta meg a kis jegyzetfüzeteket, ügyet sem vetve a nagy szélre, amely néha bekavart a folyamatba. A végén együtt gyönyörködtünk a kész munkákban. Ezt kísérte a vacsoránk és a várva várt csapatépítő játékok.

Nehéz szavakba foglalni az ottani hangulatot, a játékok kiválóak voltak, senki nem tudta volna letörölni az arcunkról a széles mosolyt. A csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi csapat még közelebb került egymáshoz, akár csapatjáték volt, akár páros. Figyelmünk nem lankadt a kései órákban sem, segítettünk egymásnak, együtt nevettünk, és ezekből is rengeteget tanultunk. Mindenkinek izgalmas és emlékezetes élmény volt. Az esténk közös pillecukor-sütögetéssel, társasozással, dézsázással, hosszas beszélgetésekkel és a legjobb zenék hallgatásával zárult.

Másnap elkezdtük a kirándulásunk második workshopját, amit Bálint Tekla-Kincső és Balázs Etelka, a központvezetőink tartottak nekünk. A workshop egy klubdélután megszervezését foglalta magában, amely, valljuk be, nem is bizonyult olyan egyszerűnek, viszont csapataink sikeresen megugrották a feladatot. Mindhárom csapat egy szuper klubdélutánt állított össze, melyben vezetőink alig találtak kivetnivalót. A workshop után levezetőként vikingsakkot játszottunk, amely kissé nehezen indult, de annál jobban zárult. A szünetben próbáltuk kihasználni az ott töltött utolsó perceket, társasoztunk a szabadban, pihentünk, utoljára körbenéztünk a birtokon.

A kiértékelő alapján állítom, hogy ez az egy nap sokunknak a vakáció fénypontja volt. Élveztük az elszigetelődést, a csendet, a pihenés lehetőségét és azon pár ember társaságát, aki körülvett bennünket. A jutalom-klubdélutánról mindenki pozitív érzésekkel, emlékekkel és új barátokkal tért haza. Hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk ennek a kis kirándulásnak, és reméljük, a jövőben lehetőségünk nyílik még részt venni hasonló jellegű klubdélutánon!