Olvasási idő: 3 perc
Irodalomkedvelőknek szólt a Mathias Corvinus Collegium (MCC) március 6-i nyilvános előadása Kolozsváron. Az esemény meghívott vendégei Karácsonyi Zsolt és Lakatos Mihály József Attila-díjas költők voltak. A beszélgetés baráti hangvételben zajlott, az előadók szívesen fogadták a közönség hozzászólásait és kérdéseit.
Lakatos Mihály, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének kutatója az újonnan megalakult létesítmény bemutatásával nyitotta meg a beszélgetést. Az intézmény az MCC hatodik intézete, amely 2023. október 26-án alakult meg dr. Margittai Gábor igazgató és Major Anita igazgatóhelyettes vezetésével. Célja a magyar identitástudat ápolása és a nemzeti hagyományok megtartása.
Az intézet bemutatása után Karácsonyi Zsolt vette át a szót, aki a hallgatóság véleményére volt kíváncsi, hogy manapság mit tudnak tenni az írók a közösségért? Lakatos Mihály rámutatott, hogy amint erdélyi magyarként kezdett el magára tekinteni a közösség, lezárult egy korszak, hiszen a jelzőnek egyfajta politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és magánéleti befolyása is lett.
Trianon után az erdélyi magyarság hirtelen felnőtté vált, a saját lábára kellett állnia. Ennek következményeként kapott nagyobb figyelmet az irodalom, és kaptak nagyobb szerepet az írók a társadalomban, ugyanis szükség volt egy központi erőre, amely összefogja a nemzetet. Ekkor lépett színre az írok közössége, amelynek tagjai olyan elismert irodalmi személyek voltak, mint Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Gulácsy Irén, Makkai Sándor, Molter Károly, Nyírő József, Reményik Sándor, Szántó György, Szentimrei Jenő, Tabéry Géza, Tamási Áron, Tompa László és mások. Azokban a nehéz időkben talán Reményik Sándor Templom és iskola című verse fogalmazta meg a kor leglényegesebb eszméjét, hogy a külhoni és erdélyi magyarok is merítsenek erőt, és ne hagyják megszűnni azokat az értékeket, amelyek a legfontosabbak egy nemzet megmaradásában.
A továbbiakban a két előadó a transzilvanizmus jelentését vesézte ki. A fogalom az erdélyi népek közös múltjára épít, célja az erdélyi tudat kialakítása. Kós Károlynak jelentős szerepe volt a szellemi mozgalom kialakításában. Hazája iránti elkötelezettségét jelzi, hogy visszautasította az Iparművészeti Főiskolában felajánlott tanszéket: „…hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám, mint Budapesten.” Az erdélyi társadalom nem létezhetett volna intézmények nélkül: Kolozsváron egyetemek, kiadók működtek, így nem csoda, hogy az erdélyi magyar közösség fővárosa lett.
Végezetül ismét felmerült a kérdés, hogy milyen szerepe volt az irodalomnak az erdélyiek életében. A válasz talán a nép öntudatának felemelésében, valamint a szellemi és anyagi életszínvonal gazdagításában rejlik.
