Georgiai tanulmányúton vettek részt az MCC kolozsvári hallgatói

A georgiai tanulmányút során a hallgatók megismerhették a régió történelmét, az ország politikai helyzetét, kulturális értékeit, jövőbeni kihívásait. A látogatás utolsó napjaiban minden hallgatónak egy interjút kellett készítenie egy helybelivel, hazatértük után pedig egy-egy egyéni, kreatív művészeti alkotást kellett létrehozniuk az út során szerzett benyomásaik alapján.

A látogatásról Csergő Zsófia, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának mesterszakos hallgatója, az MCC Janus Pannonius Programjának diákja foglalta össze élményeit:

Hűvös, szeles napon érkezett meg kis csapatunk Tbiliszibe, Georgia fővárosába. A kalandos éjszakai út (az átszállás és hét óra éjszakázás az isztanbuli reptéren) alaposan kifárasztott bennünket, azonban a georgiai látkép, amely elénk tárult a reptérről a szállásunk felé tartó úton, szó nélkül hagyott. Már ekkor érződött, hogy távolra merészkedtünk az otthonunktól, hiszen viszonylag elég hamar megállapítottuk, hogy itt még a napnak is más a színe, a csodálatos hegyvonulatokról nem is beszélve.

Csapatunk az érkezésünket követően nem sokkal kiegészült Julius Strauss újságíróval és haditudósítóval, Kimberley Reczek restaurátorral, Thomas Dworzak fényképésszel és Masho Lomashvili újságíróval.

A március 10. és 16. között megtett tanulmányi utunk célja elsősorban Georgia helyzetének megismerése volt, ezért rögtön első nap egy városnézős út során ismerkedtünk a fővárossal, és a belevetettük magunkat a történelem forgatagába. Tbiliszi kissé disszonáns városként mutatkozott meg előttünk. Furcsának találtuk a modern üvegépületek, a kommunizmus korszakából fennmaradt tömbházak és a történelmi korokból megörökölt, keleties stílusú épületek egyvelegét. A számos graffiti hűen tükrözte az emberek véleményét a háborúról, Oroszországról, és arról, hogy mit gondolnak Ukrajnáról, az EU-ról és a NATO-ról.

A hét nagy részét Tbilisziben töltöttük, de ellátogattunk Goriba is, hogy megnézzük Sztálin szülőházát és a neki szentelt múzeumot, valamint a dél-oszét határhoz is tettünk egy kitérőt, ahol egy helyi aktivista csoport vezetőjével beszéltünk a határmozgásokról. Mindezek mellett szerencsénk volt időutazni a 7. századba, pontosabban Uplistsikhébe, ahol egy kőbe vájt barlangrendszert és egy kolostort néztünk meg. A török fürdő sem maradhatott ki a programjaink közül, sőt egy kanadai származású, gasztronómiában jártas vendégünk, Paul Rimple bevezetett minket a georgiai konyha jellegzetességeibe, így megkóstolhattuk a khinkalit, a kachapurit, és ihattunk chachát is, amely egy hagyományos, erős helyi ital.

A szakmai programok mélyebb betekintést nyújtottak az ország jelenlegi helyzetébe. Masho, Julius és Thomas közreműködésével beszéltünk médiában dolgozókkal, helyi újságírókkal, a politikában tevékenykedőkkel, BBC-tudósítókkal és Georgiába menekült oroszokkal. Ezáltal egyre jobban körvonalazódott előttünk, hogyan és miképpen próbál ez a kis ország egyensúlyozni Kelet és Nyugat között, hogyan igyekszik feltörekedni és kiszabadulni Oroszország fogása alól. A jelenlegi kormány lépései, a megnövekedett orosz propaganda, az Ukrajnában zajló háború kihatásai egyre több frusztráltságot váltanak ki az emberekben. Míg az ország sokkal inkább Ukrajna mellett áll, hiszen Tbilisziben bármerre is mentünk, mindenhol ott tündökölt a szolidaritás jeleként az ukrán zászló az Európai Unió csillagai mellett, a graffitik pedig egyértelműen arra utaltak, hogy senki nem kér az orosz politikából, addig a kormány tevékenysége sokakat megoszt. A remény, miszerint Georgia kitörhet ebből a lehetetlen helyzetből, több ízben a közelgő októberi választásokból fakad.

A tanulmányi utunkat egy, a fővárostól nem messze működő családi borászatban zártuk, ahol helyi szokásokhoz híven a bort földbe ásott, a római doliumokhoz hasonló kerámiaedényekben érlelik. A borkóstoló során hagyományos georgiai dalok is elhangzottak a helyiek jóvoltából, a család legidősebb tagja még táncra is perdült. Mi is megajándékoztuk vendéglátóinkat néhány népdallal, és egy ropogós legényesre is sor került.

A kultúrcsere mindannyiunkat felvillanyozott, énekelve és jókedvvel tértünk vissza Tbiliszibe, másnap pedig haza, Kolozsvárra.

Fotók: Thomas Dworzak