Olvasási idő: 4 perc

Hogyan lehetne jól tanítani a történelmet egy olyan régióban, amelyet az egymással versengő nacionalizmusok és a közösségek alternatív történelmi narratívái jellemzik? Mindenkinek megvannak a maga nézetei, amikor a jövő nemzedék identitásának kialakításáról van szó. Ezeket a kérdéseket is érintette Stuart Waiton, a Skót Oktatási Unió igazgatója és Hunyadi Attila Gábor, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának oktatója a március 1-jei kolozsvári beszélgetésen, amely az MCC Budapest Summit on Education részeként valósult meg.

Az eseményt Balázs Botond történészhallgató, az MCC Egyetemi Programjának diákja nyitotta meg, majd átadta a szót a meghívottaknak, akik nehéz kérdéssel szembesültek: Érdemes-e egyáltalán történelmet tanítani a közoktatásban, és ha igen, hogyan lehet ezt a megfelelő módon tenni?

Dr. Stuart Waiton szociológiát és kriminológiát oktat, író, újságíró és az akadémiai szabadságot szorgalmazó előadó. A Skót Oktatási Unió elnöke, amely a skót iskolák szülői és tanári szakszervezete. Kutatási területei közé tartozik az antiszociális viselkedés politikája, a politika bal- és jobboldalon túlmutató, változó természete, valamint a gyűlöletből elkövetett bűncselekmények felépítése. Több könyv szerzője: Scared of the Kids; The Politics of Antisocial Behaviour: Amoral Panics; Snobs’ Law: Criminalising Football Fans in an Age of Intolerance.

Napjainkban mindent pszichologizálunk, magát a társadalmat is, amely egyre inkább az individualizmus, közösségtől való elfordulás felé hajlik – ez érvényes arra is, ahogyan a történelemre tekintünk. Általános jelenség, hogy csökken a történelem iránti érdeklődés, az általános műveltség és maga a tudás értékének jelentősége. Stuart Waiton elmélete szerint a hidegháború végén váltás következett be, amikor hirtelen a piac lett a társadalom legfontosabb eleme, ez pedig – bár a felszínen pozitív változásnak tűnik – a politika halálát jelentette. Az előadó megkérdezte: ha a piac uralkodik, hol marad az emberek szerepe? A történelmet már nem mi teremtjük, hanem csak passzívan megéljük azt.

Stuart Waiton szerint a történelem egyoldalúan negatívvá vált: az utóbbi években a nyugati civilizáció fogalmát idézőjelbe tették, mintha megkérdőjeleznék és kigúnyolnák azt. Egyfajta cinizmus veszi körül, olyasminek tekintik, amit szégyellni kell, és azzal jár, hogy nem ismerjük el az előttünk élő emberek érdemeit. Az emberek nem vállalnak személyes felelősséget, és hagyják, hogy egy harmadik fél oldja meg a konfliktusokat – így válik a társadalom maga csupán emberi erőforrássá.

A szavaknak ma nagyobb hatalmuk van, mint valaha, és így maguk is az erőszak hordozójává váltak. Új, korlátozottabb etikett született arról, hogy milyen szavakat használhatunk, és hogyan viselkedhetünk egymás közelében – tette hozzá Stuart Waiton. Felhívta a figyelmet az utcanevek megváltoztatásának jelenségére és az ellentmondásos, de kiemelkedő történelmi személyiségek szobrainak eltávolítására. Úgy véli, abszurd felfogás, ha a jelenlegi erkölcsi normáinkat rávetítjük a múlt vezetőire, hiszen ez a történelem infantilizálódásához vezethet, ami eléggé orwelli jelenség.

Az előadás zárásaként lehetséges megoldásokat mutatott be a történelem közoktatásban való tanítására. Stuart Waiton szerint az identitáspolitikával átitatott, a diákok érzelmeire összpontosító oktatási rendszer helyett a tudásalapú tanulás felé kell elmozdítani a hangsúlyt. Emellett hasznos lenne a helyi szemléletmód figyelembevétele is, hiszen az embereknek tudniuk kell, hogy közösségük és történelmük egyaránt számít.