Olvasási idő: 7 perc
A Kolozsvár melletti Patarétre szervezett tanulmányi utat a Mathias Corvinus Collegium (MCC) február 17-én. Az MCC posztgraduális hallgatóinak szóló Janus Pannonius Program gyakorlatias és tapasztalati fókuszú tanulmányi lehetőséget biztosít a fiataloknak az Egyetemi Program sikeres elvégzése után. A program célja, hogy a résztvevők személyes tapasztalatokon keresztül ismerjék meg a Kárpát-medencei magyar közösségek életét és kultúráját.
A pataréti tanulmányutat megelőző este az erdélyi magyarok helyzetéről, politikai kihívásairól valamint az MCC erdélyi működéséről beszélgettek a résztvevők Bethlendi András kisebbségjogásszal, az MCC erdélyi akadémiai ügyekért felelős igazgatójával.
A tartalmas és rendkívül tanulságos látogatásról Sarány Réka-Erika, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem humánerőforrás-menedzsment és szervezetek szociológiája szakos hallgatója mesterképzésen, az MCC posztgraduális programjának tagja osztotta meg személyes élményeit:
A tanulmányút során, a Janus Pannonius Programév szervezésében, a Kolozsvár keleti részén elhelyezkedő Patarétre látogattunk el. Igazi élményekkel és érzelmekkel teli eseményeket tudhatunk magunk mögött, hiszen nem mindennapi látvánnyal és ismeretekkel bővült az eddig csak képzeletünkben élő kép az ott élő közösségről.
Patarét lakótelepi története az 1960-as évek végén kezdődött. Ezt a területet 1971-ben bérbe vette a kolozsvári városgazdálkodási vállalat öt évre, azzal a céllal, hogy oda szállítsa ki a város hulladékát. 1996-ban az első hajléktalanná vált családok letelepedtek a Kanton utca és a Patarét utca kereszteződésében, 2000-ben pedig elkezdett benépesülni a régi szemétlerakó. Patarét jelenleg négy övezetből áll: Dallas, Kanton, Zöld-domb, Rámpa, melyeknek lakói külön-külön közösségeket alkotnak.
Az ott tevékenykedő szakemberektől megtudtuk, hogy 2014 októbere és 2017 áprilisa között a Kolozsvári Metropoliszövezet Közösségközi Fejlesztési Egyesület egy projektet indított a szegregációs folyamatok megállítása és visszafordítása érdekében. Ennek keretein belül 35 család (143 személy) számára szociális lakást biztosítottak, illetve további támogatásban részesítették őket a beilleszkedésük érdekében. 304-en kaptak segítséget a születési bizonyítvány és személyi igazolvány megszerzésében. A program folytatásaként 2020-ban indult el a Pata 2.0 elnevezésű projekt. Az új kezdeményezés részeként többek között babacsomagokat osztanak ki az újszülöttek és családjaik számára. 2021-ben egy kolozsvári magáncég egy társadalmi felelősségvállalási projektet indított az ivóvíz biztosítása érdekében.
Pataréten szerencsénk volt találkozni a gyermekéveit ott töltő Pepével (Alexandru Fechete), közösségi facilitátorral, aki egy nagyon elszánt és erős karakter. Beszámolt arról, hogy mennyire traumatikus volt számára egy ilyen környezetben felnőni. Azonban arról is mesélt, hogy mennyi erőt merített ebből ahhoz, hogy kitörjön a hátrányos helyzetéből, és a hasonló sorsot elszenvedő társainak is segítséget nyújtson.
A másik meghatározó személyiség, akivel találkoztunk, Szakáts István (Szaki) aktivista és projektmenedzser volt, aki a kulturális tevékenységekért felel a Pata-Cluj projektben. Ő arról számolt be nekünk, hogy eddig milyen előrehaladást sikerült elérni a pataréti romák helyzetével kapcsolatban. Ez a lista azonban nem volt hosszú, hiszen a politikai, gazdasági, környezetvédelmi, egészségügyi és szociális mulasztások miatt a kezdeményezések gyakran akadályokba ütközhetnek.
Pataréten a romák rendelkeznek saját rádiós stációval, egy projektházzal, amely egy összecsukható kapszula formájában jelenik meg a domb közepén, valamint egy imaházzal. Ezek azok a közösséget összetartó létesítmények, melyek csupán kis százalékban jelentenek megoldást. Megpillanthattunk néhány idősebb lakost, valamint gyerekeket, akik önfeledten játszottak. Kóbor kutyából sincs hiány, akik szintén barátságosak, és alig várják, hogy az arra járók megsimogassák őket. Ahogy Pepe is elmondta, számára és a többi család számára is az a fontos, hogy legalább a gyerekeiknek szebb jövőt biztosítsanak. Ezért dolgoznak azon minden erejükkel, hogy minél több támogatást szerezzenek szervezetektől és magánszemélyektől egyaránt.
A nap második felében Visky Zsolttal találkoztunk a Ziz művészeti és szociális térben. Négy kolozsvári szervezet – a Shoshin Színházi Egyesület, a Made in Pata-Rât, a Colectiv Egyesület és az Ecsetgyár – közös erőfeszítései révén jött létre ez a közösségi tér. A Ziz nem csupán a művészetről szól, hanem a művészetről egy olyan társadalomban, amelyet a felgyorsuló gazdasági és politikai változások jellemeznek. Viták, filmvetítések, kiállítások, színházi és táncelőadások, workshopok és művészeti laborok révén szeretnék a kritikus gondolkodást fejleszteni. Visky Zsolt arról számolt be, hogy a Ziz olyan teret biztosít a különböző szociális háttérrel rendelkező tehetséges művészeknek, ahol mindenféle megkülönböztetés nélkül élvezhetik a szervezet adta lehetőségeket. Ennek keretein belül hozta létre Visky Zsolt és felesége a Made in Pata-Rât műhelyt, ahol hetente egyszer vagy kétszer találkoztak a pataréti roma fiatalokkal. A kezdeményezés célja, hogy olyan készségekre tegyenek szert a fiatalok, amelyekkel később a munkaerőpiacon is el tudnak helyezkedni. Az eddigi eredményeket az elmúlt fél évben értékelték ki. A következtetéseik alapján a műhely épp átalakulóban van, hogy egy olyan tér lehessen, ahol a fiatalok kibontakoztathatják a bennük rejlő lehetőségeket. Mindeddig varrást és asztalosságot tanítottak nekik.
A tartalmas napot Fechita Lujza szociális munkás előadása zárta, aki beszámolt arról az időszakról, amikor az FDP Cluj nevű szervezet által működtetett óvodában dolgozott. Kitartó munka és apró lépések vezettek el oda, hogy az alapvető napi tevékenységeket megtanítsák nekik, mint például a tisztálkodás, öltözködés, érzelmek felismerése és kifejezése. A tevékenységekbe igyekeztek becsempészni a gyerekek kulturális sajátosságait is annak érdekében, hogy még inkább fogékonyak legyenek rá. A mozgásos tevékenységekhez például gyakran szólt manele a háttérben, ami felkeltette az érdeklődésüket. Projektjüknek célját az az élethelyzet adta, hogy az idősebb gyerekek gyakran nem járnak iskolába, mert nekik kell vigyázniuk a kisebb testvérekre. Viszont ha meg van oldva a kicsik felügyelete szervezett körülmények között, akkor az idősebbeknek is lehetőséget tudnak biztosítani arra, hogy eljussanak az iskolába. A szervezet függetlenedni akart, azonban az akkreditációs folyamat során nem kaptak meg minden szükséges engedélyt, így mára megszűnt a tevékenységük.
Összességében számomra ez volt az egyik legmeghatározóbb tanulmányi kirándulás. Mindenkinek látnia kellene ezt a társadalmi peremet, és akkor garantáltan elégedett lesz mindazzal, ami épp a kezei között van.
