Olvasási idő: 5 perc
Nevezhetjük-e civilizációknak azokat a közösségeket, amelyek már nemcsak a túlélésre összpontosítanak, hanem más célokat is követnek? Vagy inkább az első város alapítása, a mezőgazdaság bevezetése jelenti a civilizáció kezdetét? Milyen előnyökkel jár egy társadalom számára a múlt ismerete? A Mathias Corvinus Collegium (MCC) Transylvania Lectures nevű sorozatának legutóbbi alkalmán, március 13-án ezen kérdésekről beszélgettek Kolozsváron a meghívott történészek, dr. Michael R. J. Bonner és dr. Raluca Moldovan.
A beszélgetés során a társadalomfejlődés és kultúra kapcsolatáról szóló In Defense of Civilization: How Our Past Can Renew Our Present című könyvéből adott ízelítőt dr. Michael Bonner történész, kormányzati kapcsolatokkal foglalkozó tanácsadó. A témára aktuális kérdésekkel reflektált dr. Raluca Moldovan, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Germanisztika Intézetének oktatója. A beszélgetés résztvevőit Lázár Balázs, az MCC Egyetemi Programjának kolozsvári diákja köszöntötte.
A civilizáció fogalmát történelmi kitekintőben vizsgálva kiderül, hogy sokkal többet jelent a mezőgazdaságnál és az élő városoknál. Michael Bonner szerint az emberek társadalomba szerveződéséről, világnézetéről vallanak már a korai barlangfestmények is. Kezdetben a rajzok állatok alakját, mozgást, energiákat örökítenek meg. Nincs nyoma tájképeknek, növényeknek, időt és évszakot mutató elemeknek. Az egymásra tevődő foltok sokaságában az ember eleinte csak egy kéz, egy csúnya pálcikafigura. A befejezetlennek ható képek az állandó körforgást, folyamatos mozgást igénylő életformára utalnak.
Bár néhány helyen találtak vadászatot ábrázoló faliképeket, állóköveket, körtemplomok maradványait, az emberi fejlődés megértésében igazi áttörést a törökországi Çatalhöyük felfedezése jelentette. A kőkorszaki város prototípusnak nevezhető település, hiszen már szakrális, szociális és műveltségi kapcsolatokról árulkodik. A terület nem rendelkezett utcákkal, sem városfallal, viszont látható különbségek fedezhetők fel a lakások között. Díszítésük, méretük, elhelyezkedésük arra utal, hogy egy már meglévő társadalmi berendezkedés szerint épültek. A szobákban trófeákat, tűzhelyeket, technikai-művészi értelemben kidolgozatlan térképet, csoportos tevékenységek történetét elmesélő rajzokat találtak a régészek.
A terület lakói hagyományokat is ápoltak: rendszeresen, valószínűleg évente vakolták az épületek falait. Emellett voltak meghatározott temetési szokásaik is, például szeretteiket haláluk után lakásuk alá temették, majd a koponyákat később kiásták, díszítették, és szentélyük részévé tették. Ezzel kötődtek nemcsak elődeikhez, hanem egy identitással rendelkező egyénként a közösséghez. Az egyiptomi, perzsa és szíriai alkotásokban egészen másféle történetmeséléssel szembesülünk. Itt már megjelennek olyan elemek, mint a napfelkelte, sztereotipikus alakok, idealizált a béke, hierarchikus sorrend érvényesül, különbséget tudunk tenni nemek között, illetve egyenes vonalak választanak szintekre témákat.
Michael Bonner rávilágított arra, hogy a civilizáció fogalma sokkal összetettebb, mint ahogy azt először gondolnánk. Nem csupán a technológia fejlődését jelenti, hanem az emberi kultúra és gondolkodás összességét is. A szakértő szerint, ha kizárólag a technológiai fejlődésnek tulajdonítjuk a változást, figyelmen kívül hagyunk minden anyagi, filozófiai, vallási ideológiát, amelyek sokszor nagyobb hatással voltak az emberekre, mint egy új technológiai vívmány.
A beszélgetés során a történelmi narratívák ismétlődéséről, a tradicionális hatalmi struktúrákhoz és múltbéli birodalmi víziókhoz való visszatérésről is szó esett. A történészek egyetértenek abban, hogy a nagy birodalmak kialakulásában kulcsszerepet játszott az, hogy nem létezett más alternatíva egy ország szervezésére. „Az embereknek egyszerűen nem voltak más referenciáik, így minden jobbnak tűnt, mint a káosz” – tette hozzá Michael Bonner. Úgy vélik, a mai világban is sokan vágyakoznak politikai stabilitásra, és gyakran idealizálják a múltat. Ezért lehet akkora sikere olyan vízióteremtő kampányoknak, mint a „Make America Great Again”.
A szakértők felszólaltak a történelem újraírása ellen. Hangsúlyozták, hogy az attitűdök változása természetes folyamat, és egyes történelmi alakok megítélése sokszor országonként különbözik. Ugyanakkor nem helyes teljesen elutasítani egyes személyek felfedezéseit, mert rabszolgatartók voltak vagy morálisan megkérdőjelezhető cselekedeteket hajtottak végre. „Figyelembe kell venni a történelem összetettségét és az emberek sokrétűségét” – vallotta dr. Raluca Moldovan.
Zárógondolatként felhívták a figyelmet arra, hogy társadalmunkban még vannak élő, lélegző emlékeztetői fejlett kultúrák összeomlásának. Arra kérték a jelenlévőket, hogy a világjárványok, a politikai instabilitás és háborúk korában is igyekezzenek a civilizáció megőrzéséért, fejlesztéséért tenni. A demokrácia sem gondozza magát, folyamatos törődést és elkötelezettséget igényel – tették hozzá.
